< Decsi Kiss János • Tolna Megyei Népújság

HALOTT VILÁG RAJZAIBÓL

Makovecz Benjamin kiállítása

Riasztó a sok-sok pontosan, mondhatni mérnöki precizitással megrajzolt színes és fekete-fehér apró forma. Megannyi élet egykori hordozója, hírmondója, a Dombóvári Galériában.

Makovecz Benjamin neve azért is hangzik ismerősen, mert a családban az édesapa – Imre – már közkinccsé tette építészeti alkotásokkal, melyek Tolna megyében az utóbbi években szaporodni látszanak. E családi név nem nyomasztó Benjaminra, hanem olyan késztetést jelentő erő, mely a méltó örökösök jelét hordozza egy másik alkotói úton futva. Olyan háttér is egyben, ami kimondatlanul orientál művészi hivatás felé. E fogalmat, hogy művész, Makovecz Benjamin inkább olyan iparnak tekinti, ami elengedhetetlenül megköveteli a mesterségbeli – jelen esetben a rajzolni – tudást. A Képzőművészeti Főiskolán 1983-ban szerzett diplomát. Azóta rendszeres látogatója a Természettudományi Múzeum őslénytárának, más egyetemek állatrendszertani tanszékeinek. A tavaly májusban Budapesten rendezett kiállításának kiadványa is ezt a címet viseli Állatrendszertani Tanszék – Különboző dolgok vannak. E kötet – megvásárolható a Dombóvári Galériában – sokkal többet árul el az alkotó, gondolkodó emberről, mint amit a kiállítás egyszerű látogatója, első látásra megfogalmaz magában, a latin nyelvű feliratokat olvasván.

A felületes szemlélő a tudományos igényű rajzokat látja csupán és sejtése lehet a munkaidőt, energiát, kellő koncentrációt követelő rendjéről. Aki végigolvassa a már említett könyv lapjainak filozofikus üzenetét, azonnal megérzi az érzékenységben lapuló lírikus talentumot.

Különös csendre int minden egyes kiállított lap. Olyan tisztaságot áraszt, ami csak egy élettelen, halott világban lehetséges. Az ember szinte lábujjhegyen jár a grafikai sorozatok között, véletlenül se sértse meg a megfogalmazhatatlan ars poeticát. A kiállítás elhelyezése e csendre késztet is azzal a félhomállyal, ami minden lágotatót egykori szertárak hűvösségére, titkokat raktározó fegyelmére emlékeztet. Nyomatékot ad ennek – Szeverin Ferenc rendezése – a tér közepére helyezett, zöld terítővel takart asztal, rajta vaskos gyertya, mellette latin-magyar szótárak, tudományos könyvek.

Szatyor Győző, a Pécsi Grafikai Műhely vezetője, megnyitó köszöntőjében arról az élményéről is számot adott, amellyel Makovecz Benjamin a fametszés mesterségével szolgált, mint a Műhely ösztöndíjasa: „élmény volt látni hogyan dolgozik, csiszolja és ragasztja össze a karikákra fűrészelt puszpángfadarabokat, hogy abból metszésre alkalmas grafikai dúc legyen. Úgy csinálta – mint valamikor Dürer idejében az 1400-1500-as évek fametszői – a klasszikus mesterség különféle fogásait alkalmazva.”

Makovecz Benjamin megfogalmazott világképe a természetes környezet védelméért kiáltó alkotói program. A tárlatot – mely január 31-ig tekinthető meg – nem csupán biológiaórák megtartásához ajánljuk, de mindazoknak, akik készséges befogadói az olyan tükrözött valóságnak, melyhez az alkotó hozzá nem tesz és el sem vesz belőle, de hűen ábrázolja.