< Sáros László • Kapu

DOBOZ

Jó, akkor játsszunk! Ha azt mondom: doboz, mi jut eszedbe? Egy zárt világ, vagy egy ládikó? Itt, Európában – mert vivát! itt vagyunk! – csak kétféle módon éljük meg. (Át, túl.) persze ez se rossz. Szóval kívülről meg belülről. És a haladók jó esetben még egymásra is tudják vetíteni. Ezzel a hét mondattal pedig felvezettetett a kelléktár, mi ide kell, hogy Makovecz Benjamin dobozait értelmezzük. Ha tetszik kívánni, kiemelem: a doboz külseje, a doboz belseje, a vetítés, meg a kiemelés.

A doboz külseje szögletes, még azt is modhatom: szabályos. S hogy sok van belőle, még azt is, hogy csereszabatos. Egyformán kicsi, bár van, amikor nagy. Nem jó burnótos szelencének, mert teteje az nincs. Nyilván, mert nem fontos. Pontosabban: fontos, hogy belelássunk. Csak úgy doboz ez, mint egy képkeret. Mondjuk, egy szép Blondel. Pedig ha így nézem, hát az is doboz. És most egy gesztus a már említett haladóknak. Hogy tudniillik azért nyitott, mert bele kell látnunk, hogy mielőbb bekattanjon az egymársavetítés. Igaz, hogy így még kevésbé doboz. Most, hogy eljutottunk a vetítéshez meg a dobozhoz, álljunk csak meg. Mi ez, ha nem a laterna magica? A kamera. Az angolból boxgépnek is hívtuk egy ideig. Az elején ott a lyuk, mert ez is nyitott. A hátlapján meg ott a világ. Pontosabban annak egy része. Hogy ez kicsi-é vagy nagy, hát ki-ki döntse el. Mármint megítélni. Mert a látványt általában más dönti el. Itt Makovecz(ék) Benjamin(ja). Ő a kiemelő. Kiemelés tőle.

Folytassuk. A kép nem azonos a tárggyal, és fordítva. De a kép is egy tárgy. Ez esetben ez lehet a hátlap, bár mondhatnám háttérnek is. És most ide a kamerába, a végtelen nagyra tágított blendén át begyömöszölték magát a tárgyat is. Tekintve, hogy a kép tükrözi a valóságot, most azáltal le is takartatott. Így a kiemelés visszaminősül primer jelentésűvé. És akkor jön a beavatott, mármint én. Mert én tudom, hogy ott a kép mögötte. Csak azért nem látszik, mert ugyanaz, mint a tárgy. Bezzeg lelepleződne, ha a gránátalma mögött egy okapi állna! Még tovább dicsekszem. Én még azt is láttam, minkor a tárgy kívül volt a dobozon. Az volt ám a szép világ! érthető volt, törvény szerinti, és nem volt semmi ránk bízva.

Legfeljebb azon tűnődünk, hogy miért pont ez vagy került a kamerába. Akarom mondani a dobozba.

A kérdés örökös: a gyűjtő miért azt gyűjti, amit? Pontosítom: miért azon szempontok szerint gyűjt? Makovecz Benjaminnak sokféle gyűjteménye van. Meg még ez a kettő, miről el akarja hitetni, hogy egy. Mert a rendet szereti, mert egyszerűsíteni szeret. Ez a mániája.