|
Makovecz Benjamin grafikusművész tárlata vigasztaló látvány volt az
Építőművészek Szövetségében. Egzisztencialista és szürrealista művész, de
nem a közönséget a művészettől elriasztók kasztjából. Évmilliók kipusztult
élőlényeinek látványán edzett értelemmel és szívvel ábrázolja az élőlények
szüntelenvaló halálát, a magát körforgásszerűen pusztító és megújító
értelmetlen létét, benne a Természetet. Keze közül a maradandóság érzetét
méltán keltő műalkotások kerülnek ki. Rajzai remekművek. Évmilliókat átaludt
csontmaradványok, koponyák, kéz és lábujjak, aztán növényi elemek, giz-gaz,
virág, bogyó, gyümölcs szolgáltatják a motívumokat. Pontos szerkesztés,
kimeríthetetlen vonalgazdagság, aprólékosság és nagyvonalúság jellemzi ezt a
művészetet. Állati csontok, alakzatok, növények, virágok összeolvasztva,
egybeszerkesztve és hitelesen, értelmesen, arisztokratikusan jelennek meg
gazdag tárgyi és művészi tartalmú képein. Rajzai olyan tudásról és emberi
felelősségérzetről tanúskodnak, amelyet a legmagasabb esztétikai igény ma
újra megkövetel a művésztől. S mindezt a világűrt átkutató kamerák,
górcsövek, mikroszkópok és számítógépek korában. Amit Makovecz Benjamin
művel, az valóban nem múló divattermék, hanem maradandó értékű, korszerű
művészet.
|